Népcsoportok: A lubák

 A Luba nép

A Luba vagy Baluba nép Közép-Afrika bantu népei közé tartozik. Ők alkotják a Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb etnikai csoportját, jelenlegi létszámuk kb. 14 millió fő. Az egykori Luba Királyság (1585-1889) az egyik legismertebb gyarmatosítás előtti afrikai királyság volt az Upemba-medence területén, amely ma a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti régiójában található. A kormányzásra a kettős hatalomgyakorlási forma volt a jellemző: a szakrális hatalommal bíró király mellett a tanács uralkodott. Ez a forma olyan sikeresnek bizonyult, hogy más régiókba, a mai Angola és északnyugat Zambia területeire is elterjedt. A Királyság gazdag volt természeti kincsekben, elsősorban aranyban, elefántcsontban, tömjénben, rézben, ébenben, de saját maguk is állítottak elő – kereskedelmi célokra is használt – termékeket, elsősorban fazekas edényeket, valamint maszkokat. A Királyságot a belga gyarmatosítás 1880 és 1960 között fokozatosan felszabdalta, a teljes összeomlása után pedig kisebb főnökségekre, illetve autonóm falvakra esett szét. A lubák két felkelést is megkíséreltek II. Lipót belga király uralma ellen, azonban mindkettő vereséggel végződött.

Településszerkezetükre a kis, egyutcás falvak voltak a jellemzők. A falvakban gyakran szinte kizárólag egy rokonsághoz tartozó tagok éltek, a középpontban a főnök, illetve feleségei házaival. A lubák irtásos földművelést folytattak, elsősorban folyók közelében található jó minőségű földeken, amelyet néhány évszak múltán új területre cseréltek. A fő termények a kukorica és manióka, kisebb mértékben édes burgonya, földimogyoró, paradicsom, hagyma és a bab voltak. A vadászat csak másodlagos élelemforrás volt, viszont közös nagy vadászatok zajlottak a szavanna égésekor, a száraz időszak végén. A lubák állatok közül elsősorban bárányt, kecskét, sertést és baromfit tartottak, amelyeket csak különleges alkalmakkor fogyasztottak el. Kutyát vadászati célokra tenyésztettek. Foglalkozásukat tekintve kovácsok, fazekasok, famegmunkálók, szobrászok, gyékényszövők, kosár- és hálókészítők kerültek ki közülük. Emellett a sókitermelés is komoly megélhetési forrást jelentett.

A nemek közötti munkamegosztásra az volt a jellemző, hogy a férfiak foglalkoztak a halászattal, vadászattal, bozótirtással, állatneveléssel és a politikai ügyekkel; a nők pedig a fennmaradó mezőgazdasági munkákat, illetve a gyermeknevelést végezték, az otthon körüli teendők ellátása mellett. Egyedül a politikai és vallási vezetők, valamint a szakképzett munkások azok, akik nem követték a hagyományos életmód-modellt.

Istenhitükben központi alakok a mindenek felett álló Leza istenség; a vadbőségért felelős területi szellemek; illetve más természetfeletti szellemek, amelyek megszállhatják az embereket is. Az imák, illetve álomfejtés mellett a természetfelettivel való kommunikáció történhet még közvetítő jós-varázslókon keresztül is. Bár a katolikus, illetve protestáns keresztény hatás mindenhol érezhető a lubáknál, a tradicionális hiteknek nem vetettek véget, inkább a vallások egyfajta ötvözete figyelhető meg.

Forrás:

Wikipedia http://en.wikipedia.org/wiki/Luba_people

Encyclopaedia Britannica http://www.britannica.com/EBchecked/topic/350332/Luba

http://kwekudee-tripdownmemorylane.blogspot.hu/2014/08/luba-baluba-people-highly-spiritual.html


írta: Marosy Júlia

Országok: Líbia

Észak-Afrika - Líbia

     

•     Hivatalos neve Líbia Állam
•          Fővárosa Tripoli
•          Területe 1 775 500 km²
•          Népessége nagyjából 6 253 00 fő
•          Pénznemük a líbiai dinár

Általános információk

Líbia területének túlnyomó része a Szaharában fekszik, éppen ezért a népesség 92%-a a Földközi-tenger partjához közel eső településekre koncentrálódik. A lakosságot szinte kizárólag arabok alkotják, akik szunnita muszlim vallást követnek. Elenyésző a római katolikusok és a kopt keresztények száma.

A háromezer éves Líbiát az I. világháború előtt Olaszország gyarmatosította, majd a II. világháborút követően francia és brit gyámság alá került. Az ország 1951-ben vált függetlenné. Nem sokkal később megkezdődött a jelentős kőolaj-készletek kitermelése. Az ebből származó bevételek az országot hamar Afrika leggazdagabbjai közé emelték. Az exportbevételek meglehetősen nagy részét továbbra is a szénhidrogénipar adja.

Az arab tavasz kitörése, valamint az országot 42 évig vezető Moammer Kadhafi uralmának megszűnte óta politikai harcok dúlnak.  A 2014-ben megtartott választások végül két kormány létrejöttét eredményezték. Tovább rontja a helyzetet az Iszlám Állam (ISIS) megjelenése a térségben.

Tripoli

Az ország fővárosa a muszlim hódoltságig Oea néven volt ismert. A libanoni Tripolitól megkülönböztetve gyakran Nyugat-Tripolinak nevezik. Nagyjából másfél millióan lakják. A 40%-os arab népesség mellett főleg egyiptomi vendégmunkások dolgoznak a városban jobb megélhetés reményében.

A turisták egyik legkedveltebb célpontja az óváros (medina) körül elterülő palotakomplexum, a Assaraya al-Hamra (Vörös Palota). A 13 ezer négyzetméteren elterülő erődön valamennyi hajdani megszálló nép- törökök, spanyolok, máltai lovagok, olaszok- nyomot hagyott. A medina falain belül találhatóak a mecsetek- leghíresebb a Gurgi és a Karamanli-, valamint a vendégfogadók (khan) is.

Az 1900-as évek elején épült déli és keleti városrészekben sétálva olaszos stílusban épült árkádos házakkal, üzletsorokkal találkozhatunk. A környék egy rendezett itáliai kisváros hangulatát idézi. A modern nyugati rész az 1970-es évektől rohamos fejlődésnek indult. Számos toronyházat húztak fel, széles sugárutakat építettek ki, villa-és lakónegyedeket hoztak létre.

Bengázi

A Földközi-tenger partján fekvő város Líbia egyik legnagyobb gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. Az épületek többségét megsemmisítették a II. világháború bombái, a helyreállítási munkálatokra pedig csak az olajkitermelés megkezdése után adódott lehetőség és anyagi forrás. Ennek következtében az épületek többsége modern, valamint kortárs stílusban épült újjá.

A város központja az al-Jreed bazár, ahol a háztartási tárgyaktól kezdve a ruházati cikkekig bármit beszerezhetünk. Számos kiépített strand és szórakoztató központ található Bengáziban, melyek közül kiemelkedik a Garian turista központ.

Leptis Magna

A várost a főníciaiak alapították Kr.e. 8. században, majd a Kr.u. 6. században- Tripoli felemelkedésének és a folyamatos vandál és arab betöréseknek köszönhetően- elnéptelenedett. Az ókori romváros látnivalói közé tartozik Septimus Severus diadalíve, a régi és az új fórum, valamint a színház. 1982-ben az UNESCO a Világörökség részéve nyilvánította.

írta: Telek Szilvia