A Serengeti Nemzeti Park

„Párduc, oroszlán, gorilla, 

makákóbambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió

szavannák, fekete nők

Ó-ó-ó, Afrika!”- így énekel a KFT együttes

Afrika csodálatos tájai és élővilága felkelti az emberek érdeklődését és nem csupán a természetbarátokét. Számos filmben, irodalmi és képzőművészeti alkotásban kerül előtérbe Afrika fantasztikus élővilága és a táj szépsége, ami meghatározza a kontinensen kívül élőkben, azt, hogy mi az elképzelésük Afrikáról és nem utolsó sorban turistákat csábít oda.

A következő sorokban a Tanzániában található Serengeti Nemzeti Parkot fogom bemutatni. A Serengeti maszáj nyelven annyit tesz, mint „végtelen föld”. Nevét annak köszönheti, hogy a park mérete majdnem 15 ezer km² és a világon az egyik legnagyobb méretű nemzeti park. A természeti csoda Tanzánia északi részén helyezkedik el, a Viktória- tótól keleti irányba húzódik, és egészen Kenya déli határáig terjed. A nemzeti park Afrika első ilyen jellegű létesítménye, melyet az angolok alakítottak ki az 1930-as években. A park a hihetetlen sokszínű élővilágát annak köszönheti, hogy a tó környéke igen csapadékos és emiatt bőséges legelést biztosít az állatoknak. Májusra kiszáradnak a gyepek és az állatok a nemzeti park irányába vándorolnak, mert a nedvesebb területeken találnak füvet és vizet. Az egyik legnagyobb látványossága a parknak ez az állatvándorlás-

A park hatalmas mennyiségű nagyvadat tart el, körülbelül 370 000-t-, többségük pedig növényevő. A területen többek között élnek gnúk, zsiráfok, orrszarvúk, elefántok, kafferbivalyok, impalák, thomson- és grant-gazellák. Ragadozók között meg kell említenünk a leopárdot,gepárdot valamint az állatok királyát, az oroszlánt.

Emellett feltétlenül érdemes megemlíteni az Olduvai- szurdokot, amelyet az emberiség bölcsőjeként neveznek. Több mint 80 éve folynak itt ásatási munkálatok és a 40-50 éve előkerült leletek komoly hatást gyakorolnak az emberiség történetére. Ezen a helyen találtak egy 1,75 millió éves koponyát illetve felfedeztek egy 3,5 millió éves lábnyomot is. Innen datálható, hogy őseink két lábra álltak.

A park fennmaradása azonban folyamatos odafigyelést igényel. Az 1960-as években bizonyos állatfajok száma vészesen lecsökkent, az ember mohósága miatt. Ennek eklatáns példája, hogy az elefánt-populációt hogyan tizedelték meg az elefántcsontért. Az 1980-as évekre a helyzet némiképpen javult, mert a park és az ország infrastruktúrája is fejlődésnek indult. Ezen kívül a park rendkívül nagy mennyiségű pénzbeli támogatást is kapott. Az 1989-es évektől kezdődően pedig világszerte tiltották az elefántok vadászatát. Napjainkban a park szomszédságában illegálisan élők okoznak károkat azzal, hogy vadásszák a parkban élő vadakat. Ennek oka az, hogy az elszegényedett falusi lakosságnak élelem kell. A szomorú igazság az, hogy pár évtizeddel ezelőtt, még elég hely volt minden állatnak és embernek, mára azonban ez megváltozott

Mindennek ellenére azonban törekednünk kell ara, hogy megőrizzük természetes szépségében a világ egyik legnagyobb és legérdekesebb szabadtéri állatkertjét.

A cikkben Romics Katalin fantasztikus fotói szerepelnek, aki 2014-ben az alapítvány által szervezett humanitárius turizmus keretében látogatott el a parkba.

Írta: Romics Ágnes

Források:
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/841/kft/afrika-zeneszoveg.html utolsó letöltés ideje:2016- 04.19

[http://serengeti.hupont.hu/ utolsó letöltés ideje: 2016.04.19.

http://www.nyf.hu/others/html/allattan/nemzetipark/page18.html utolsó letöltés ideje: 2016.04.19.

http://serengeti.hupont.hu/8/ujabb-latvanyossagok utolsó letöltés ideje:2016.04.19.

http://www.serengeti.org/main_serengeti.html utolsó letöltés ideje:2016.04.19.