Viszoki Dávid önkéntesünk beszámolója

Visszatekintés az őszi misszióra, Viszoki Dávid tollából

Tavaly decemberben az Afrikáért Alapítvány által szervezett Afrika Napokon nagy meglepetés ért engem, ugyanis sikerült megnyernem a tombolán a fődíjat, ami az volt, hogy részt vehetek az áprilisi kongói misszión. Nagy volt a meglepetés, hiszen már régóta kapcsolatban voltam Tshava-val, az Alapítvány egyik támogatottjával, és a vele való beszélgetések során erősödött bennem a vágy, hogy  egyszer elutazzak Kongóba, és részt vegyek egy önkéntes küldetésen.

Feleségemmel együtt szerettünk volna elmenni, mert ő is érdeklődött Afrika iránt, és szeretettünk volna  részt venni egy ilyen nagy kalandban, ráadásul a nyertes tombolaszelvényt is ő vette nekem. :) Ezért közösen vettünk részt a kiválasztási folyamaton, ahol felmérték az út iránti elkötelezettségünket, és azt, hogyan tudnánk elősegíteni az út sikerességét. Az is szempont volt, hogy mennyire tudunk rugalmasan csapatban dolgozni, hiszen az egész út lényege a közös csapatmunkán alapult. A sikeres kiválasztás után egy hónapos felkészülés következett, amely adományszervezést, ruhagyűjtést és persze sok oltást jelentett. Emellett alapos kulturális, gyakorlati és biztonsági felkészítést is kaptunk az Afrikáért Alapítványtól. A felkészülés sikeresen alakult, mivel rengeteg használt ruhát és orvosi műszert gyűjtöttünk, és az utazás napjára a ház felépítéséhez szükséges pénzadomány 95%-a is összegyűlt.

A hosszú repülőút alatt érdekes volt a hatalmas - és a klímaválság miatt sajnos egyre csak növekvő -Szahara sivatagot látni, de még érdekesebb volt megérkezni a trópusi Kinshasaba. Szerencsére az összes csomagunk (a kb 900 kg rakomány) megérkezett velünk.

A Kint tartózkodásunk alatt gyakorlatilag minden újdonságként ért engem, és a legapróbb dolgok is új élményt jelentettek: az időjárás (sok eső, általában éjszaka), a növények, amiket eddig csak a lakásban láttam, itt a szabadban nőttek. Persze a legnagyobb élmények az emberekhez kötődnek. Mama Alphonsine és családja, valamint a kísérőinkkel való beszélgetések sokat segítettek abban, hogy megismerjem a helyi sajátosságokat.  Az emberekkel való találkozások, az aktívan velük eltöltött közös idő adta meg az utazás sava-borsát, ami miatt nagy tapasztalat lett ez az út.

Érdekes volt látni, hogy a kis külvárosban, Kinkole-ben, az emberek többsége az ideje nagy részét a háza körül, a kertben tölti. Itt árulják portékáikat, főzik meg ételeiket, énekelgetnek és végzik az összes többi foglalatosságot. A gyerekek  -  akiknek nagy része nem jár iskolába  -   csoportokban játszanak a ház körül. Minden kertben van egy fa ( mangó, papaya vagy banánfa), aminek árnyéka kincset ér. Az volt az érzésem, hogy itt az emberek valahogy közelebb állnak az ősközösségi, őszinte állapotokhoz. Az emberek mellett a természet, különösen a hatalmas és méltóságteljes Kongó folyó is elkápráztatott.

Olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek végig velem fognak maradni. Jó érzés volt segíteni Mama Alphonsine-nak és családjának. Rossz érzés volt látni, hogy ez csak egy csepp a tengerben. Bízom benne, hogy a jövőben lesz még alkalmam, hogy egy-két cseppet még tehessek ezért a csodás országért.

Írta: Viszoki Dávid

Kongó többé nem egy üres szó

Betekintés a 2019-es kongói misszióba Önkéntesünk élménybeszámolóján keresztül

A jó szándék számos körülményt megváltoztat. Egy szívből jövő gondolat vagy jótett csökkenteni képes mások fájdalmát és ezáltal örömöt is tud vinni az életükbe. Akár egy óriási változást, ami segít kitörni a kilátástalanság útvesztőjéből és felemelkedni újra az emberi méltóság állapotába, ahonnan újrakezdhető az élet és megújul a remény. Mindenkinek szüksége van egy biztos pontra, ahonnan elindul, ahova hazatér, egy helyre, ahol otthon érzi magát és a lelke megnyugszik. Ahol biztonságban érzi magát és védelemben.

A naplemente bíbor fényekkel festette meg a Kongó folyó vízét. Mama Alphonsine gyerekei a parton játszottak, ahol talán életük első nagy közös élményét élték át, túl a szegény negyed láthatatlan falain, fehérek között, akik értük jöttek el Kongóba. Túl az első megható találkozáson, amikor meglátogattuk őket szerény kis bérelt szobájukban, elvittük magunkkal kirándulni, hogy jobban megismerjük egymást és feloldódjanak a kezdeti zárkózottságból.

"Számomra egyszerre hihetetlen és egyedülálló csoda, hogy ebben a lelassított pillanatban láthattam az arcokat, akiket pár napja csak fotóról ismertem és tagja lehettem egy szuper csapatnak, akikkel építeni, segíteni, tapasztalni érkeztünk."

Afrika engem is rég hívott, bár nem adta könnyen magát. Nemcsak az utazási céljaim között szerepelt, inkább egy olyan helyként gondoltam rá, ahová vihetem és adhatom a legjobbat, mégis sokkal de sokkal többet fogok én kapni tőle. Missziónk során nemcsak Kongót, hanem magamat is mélyebben megértettem és egy egyedülálló, átalakító időutazásban volt részem.

Minden napra akadt több érdekes, megdöbbentő történet, mely megérintett és ezek a gondolatébresztő élmények, találkozások azóta is formálják világképemet. Kongóban lenni, utazni, missziót teljesíteni egy nagyon intenzív élmény volt. Bár egy teljesen más kultúrába és társadalmi szokás rendszerbe érkeztem, mégis az első pillanattól otthon éreztem magam. Elmúlt minden félelmem és gondolatom, amit még itthon éreztem indulás előtt és nagyon gyorsan hozzászoktam azokhoz a változásokhoz, amelyekkel találkozni kellett.

Köszönhetően a remek szervezésnek abszolút biztonságban éreztem magam, csupán a nyitottságra és rugalmasságra volt szükség, hogy a meglepetésekkel és kihívásokkal teli kongói napok felejthetetlen emlékként íródjanak be a lelkembe és befogadhassak minél többet, melyek elfogadóbbá tesznek.

"Rám legnagyobb hatással az emberek voltak, sokat lehet tanulni tőlük az összetartás, szeretet, család erejéről, ami számukra nagyon fontos. A szegénység, munkanélküliség, betegségek tömeges mérete miatt az emberek hite és vallásossága is erős, a boltok reklámja mellett is szinte mindig megjelenik egy vallási jellegű felirat. "

Látván a kongóiak küzdelmeit, mindennapi harcaikat az életért megerősítette bennem, hogy jó helyen segítünk és vetjük el a magokat, ott, ahol valóban életeket ment meg egy kedves szó, támogatás vagy a szakértelem. Mama Alphonsinék példáján keresztül közvetlenül megtapasztaltuk mit jelent, ha a nők nem tudják érvényesíteni jogaikat és az utcára kerülnek a gyerekeikkel. Óriási öröm és hála van bennem, hogy a Teremtsünk Biztos Lakhatást kampány keretében a magyar adományozóknak köszönhetően biztos fedél került a fejük fölé. Nagy kaland és eredményes munka volt részt venni a ház építésében és a szomorúságot kiváltani örömmel. Ugyancsak fontos, hogy a ruha adományok értékesítése által a családnak biztos bevételi forrása lett, így nincsenek másra utalva és sikerül talpra állniuk.

Csodás élmény volt hallani az alapítványi iskola diákjainak és árváinak magyar köszöntését és éneklését, látni a helyi emberek érdeklődő tekintetét az utcákon, a barátságos, vendégszerető fogadtatást a szállásunkon és a gyülekezetben.

"Kongóban igazi végletekkel találkoztam, a lüktető valósággal, ami azt adta, amije van, a nyomornegyed embertelen életkörülményeit, a gyönyörű természeti tájak békéjét, a porban játszó életvidám gyermekek mosolyát, akik mindenhol megszólítottak, megérintettek, és a hála érzetet, azért, hogy megbecsüljük és örüljünk, annak amink van és ne felejtsünk el határok nélkül adni, megosztani ott, ahol szükség van rá. Mert segíteni és önzetlenül adni valóban kiváltság, ezzel azonosultunk."

A cikkben Vass Kinga fotói szerepelnek, aki 2019 áprilisában az alapítvány által szervezett misszió keretében látogatott el Kongóba.

Írta: Vass Kinga