Djembe
Mivel Afrika történelmét nem dokumentálták írásban egészen a közelmúltig, sok mindent a szóbeli mondák és hagyományok alapján tudunk, így az afrikai dobolásról is.
Djembe története
A djembe dob valószínűleg 400-800 éves. Az egykori Mali
Birodalomban élő Mande / Mandinko emberek tradicionális ütőhangszere
volt. A Mali Birodalom az 1100-1200-as évekbena mai Szenegál, Dél-Mauritánia,
Mali, Burkina Faso északi része, nyugat- Niger, Gambia, Bissau-Guinea, Guinea,
Elefántcsontpart és Észak-Ghána területet ölelte fel.
Eredete a mandinka népcsoport kovácsaihoz a numukhoz
köthető. A szájhagyomány szerint a eredetileg talán a köles, kukorica zúzására
vagy a vasérc beolvasztására használták a mai dob testet. Majd
találékonyságuknak köszönhetően bőrt kötöztek a testre. Később átadták
dobkészítő tudásukat a Birodalom más népeinek is, ezért a djembet mára egész Nyugat-Afrikában
megtalálhatjuk.
Djembe
felépítése
Többféle kemény, trópusi fafajta is
alkalmas a dobtest elkészítésére, legtöbbször a lenke vagy iroko fajtát
használják. Jellegzetes hangzását elsősorban lentről fölfelé szűkülő, majd
hirtelen kiöblösödő serleg alakú, sűrűn faragott, hengeres formájának
köszönheti. A testet ideális esetben egyetlen fából kézzel faragják ki.
Úgy tartják, hogy a dobtest készítésekor
figyelembe kell venni a fa korát, szellemével pedig meg kell beszélni,
alkalmas-e arra, hogy a belőle készült dobon keresztül a szellemek hangja és
ereje megjelenjen. A régi időkben még az sem volt mindegy, hogy esős évszak
volt-e, vagy száraz, mikor a fát kivágták, kora reggel volt-e, vagy az este
közeledett, sőt a fa kivágásához áldozatott kell bemutatni.
A dobtest tetejére általában erős
kecske-, vagy borjúbőrt feszítenek, (régebben zebra, vagy antilopbőrt is) és
lényegében ez adja a dob igazi, különleges „dzsembé” hangzását. Az ütőfelület
mérete általában 12”, de van ennél kisebb, és nagyobb is 5”-18”-ig, magassága
körülbelül 24”.
Manapság ellenálló nylon
és / vagy poliészter kötéllel erősítik a membránt a héjhoz, de a 20. század
előtt inakat, beleket, vagy egy csík nyersbőrt használtak.
Jellegzetes kiegészítője a bőr mellé
betűzött fém csörgő (eredeti nevén Kessing, KsingKsing vagy SegeSege) mely az dob
megütésekor magas hanggal színesíti a hangképet.
Djembe ápolása,
gondozása
Csakúgy, mint bármely hangszert, a djembe-t is
tiszteletben kell tartani és a
hangminőség megőrzése érdekében védeni, ápolni kell. A várható élettartama függ
a bőrtől és kötéltől, attól, hogy milyen gyakran játsszák, milyen jól törődtek az
ápolásával és a feszültségi szint fenntartásával.
A djembe héját úgy kell ápolni, mint egy szép fa
bútort, a membránt pedig a legjobb, ha úgy kezelik, mint a bőrt a testen. A
saját bőrünk is hajlamos kiszáradni, amikor ki van téve az elemeknek, (tűző nap,
meleg, hideg, szél) Shea vajjal és kókuszolajjal kezelik a testet és a bőrt. Ezek az olajok
hidratálják a dobot, miközben lehetővé teszik, hogy megőrizze a tulajdonságait,
amelyek a jó djembe hangminőségét adják.
A Djembe kulturális
jelentősége
Bármi is az igazság a djembe történelmével kapcsolatban, a dob már szerves része a nyugat-afrikai kultúrának. Mesemondók és gyógyítók használják a djembe zseniális és kifejező hangját, mely tökéletes kiegészítője a művészeteknek is.
A társadalmi eseményekben betöltött szerepe is jelentős. A djembe segít feloldani az ellentéteket a közösség férfijai kötött vagy a tánccal kiegészülve eszközt jelent a társadalmi alkalmakkor, mint a születések, temetések, házasságok, átlépés a felnőttkorba, udvarlás, a körülmetélés, vadászat, vagy olyan idény jellegű rítusok, szertartások megtartásakor, mint a növények ültetése vagy betakarítása. Ezen alkalmaknak mind saját dalai, táncai, ritmusai vannak.
Jellemzően, ezen alkalmakkor, két djembe-s és a dunun (másik afrikai dobfajta) kísérő Jeli , vagy mesélő egy közös kört alkot. A nők énekelnek, tapsolnak és felváltva táncolnak, mint ha a szellem mozgatná őket a kör közepére. Egy-egy hagyományos dalt, akár órákig játszanak ilyenkor.
Hagyományosan a djembe-nek nem az a célja, hogy közönsége előtt színpadon játszanak rajta, mint például egy versenyzongorán, melyet visszafogottan hallgat a közönség. Célja, hogy a djembe-s az arra méltó alkalmakkor hozzájáruljon saját faluja életéhez, ünnepléséhez, csak úgy, mint ahogy hozzájárul a falu többi tajga is a saját maga módján, evvel építve a falu összetartozását, közösségét.Ez az életmód már gyerek korban kezdődik. Sok afrikai
gyermek már a kávéskannák és egyéb fa-, fém konyhai eszköz, edény oldalán
elkezd dobolni tanulni. A szerencsésebb gyerekek, kisebb djembe-n tanulnak,
melyek 12-15 " magasak, szíjjal tartják őket, és álló helyzetben játszanak
rajta. Utánozva felnőtt tanáraikat, lassan megtanulják megszólaltatni a djembe
szellemét.
A régi időkben, csak azok számára engedélyezték, hogy djembe-n
játszanak, akik djembe-s családba születtek. Néhány ősi, djembe-s kaszt
fennmaradt és családnevükkel fémjelezve viszik tovább a hagyományt. Ezekben a
családokban született djembe zenészek élete és
dolga, hogy játszanak a hangszeren és felelősek a tradicionális zene
életben tartásáért.
A mai zenei világban nagyon gyorsan terjedt el és vált
népszerűvé a Nyugat-afrikai balett és
zenekarok a világzene kedvelők között.
Néhány modern djembe társulat a djembe-tmár mint
premier hangszer használják és az egyéni hangját emelik ki, nem pedig a tánc és
ének kísérőjeként szerepel. Elsősorban a djembe és dunun játék szerepel a
műsorukban, mely gyakran már nem tartalmazzák a táncot és a dal is gyakran
elvész.
Sok jelenlegi djembe tanár valamint a történészek
célja, hogy ellenőrizzék és vigyázzák, hogy a rég tanult ritmusok ne merüljenek
a feledés homályába. Famoudou Konaté, Mamady Keita, Fadouba Oularé, Mansa Cameo
és fiaik és leszármazottaik továbbra is részt vesznek a zenei életben és
játszák a hagyományos ritmusokat.
Fadouba Oularé video: https://www.youtube.com/watch?v=0daEJhod9-k
Úgy tartják, hogy a djembe-nek mágikus tulajdonsága van és tele van élettel. Azt mondják három szellem van a djembe-ben: A fa szelleme, amelyből a dobot faragták, az állat szelleme, amelyből a bőr származik, valamint a dobkészítő mesteré, akinek szakmai tudása nélkül dob nem készülhet Afrikában. Igazából mesterembertől függ, hol találunk igazán jó hangszert.Minden dob örökli mindhárom lélekjellemzőit és ezért minden dob egyedi.
Azokat, akik adjembe
dobolásnak szentelik életüket, djembefola-nak nevezik, amely egyes területeken
és bizonyos időszakokban nem volt tisztes, vagy jövedelmező szakma. A nagy djembe
mesterek jelentős különbséget tesznek a dobok között. Például egy foltos, fehér
vagy sötét bőrű dobot más-más eseményre használnak. A djembefola-k néhány djembe-t
különleges alkalmakra tartogatnak.
A djembe játékos nem csak egy dobos, hanem egy közvetítő,
melyen keresztül átjön a djembe szelleme. Azt szokták mondani, hogy a djembe
hangja a mút, a jelen és a jövő. Aki djembe-n játszik, annak tisztelnie kell a djembe
történelmét: Ez magában foglalja a hagyományokat, a mágiát, a tudást és a
nyitott szívet. Ha ezek egyike hiányzik, a ZENE nem fog megszólalni.
Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsemb%C3%A9Dzsembé
http://www.drumdr.com/djembe-history.html
http://www.drumconnection.com/africa-connections/history-of-the-djembe/
Írta: Balogh Lívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése