2015. április 16., csütörtök

Népcsoportok: A lubák



 A Luba nép


A Luba vagy Baluba nép Közép-Afrika bantu népei közé tartozik. Ők alkotják a Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb etnikai csoportját, jelenlegi létszámuk kb. 14 millió fő. Az egykori Luba Királyság (1585-1889) az egyik legismertebb gyarmatosítás előtti afrikai királyság volt az Upemba-medence területén, amely ma a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti régiójában található. A kormányzásra a kettős hatalomgyakorlási forma volt a jellemző: a szakrális hatalommal bíró király mellett a tanács uralkodott. Ez a forma olyan sikeresnek bizonyult, hogy más régiókba, a mai Angola és északnyugat Zambia területeire is elterjedt. A Királyság gazdag volt természeti kincsekben, elsősorban aranyban, elefántcsontban, tömjénben, rézben, ébenben, de saját maguk is állítottak elő – kereskedelmi célokra is használt – termékeket, elsősorban fazekas edényeket, valamint maszkokat. A Királyságot a belga gyarmatosítás 1880 és 1960 között fokozatosan felszabdalta, a teljes összeomlása után pedig kisebb főnökségekre, illetve autonóm falvakra esett szét. A lubák két felkelést is megkíséreltek II. Lipót belga király uralma ellen, azonban mindkettő vereséggel végződött.

Településszerkezetükre a kis, egyutcás falvak voltak a jellemzők. A falvakban gyakran szinte kizárólag egy rokonsághoz tartozó tagok éltek, a középpontban a főnök, illetve feleségei házaival. A lubák irtásos földművelést folytattak, elsősorban folyók közelében található jó minőségű földeken, amelyet néhány évszak múltán új területre cseréltek. A fő termények a kukorica és manióka, kisebb mértékben édes burgonya, földimogyoró, paradicsom, hagyma és a bab voltak. A vadászat csak másodlagos élelemforrás volt, viszont közös nagy vadászatok zajlottak a szavanna égésekor, a száraz időszak végén. A lubák állatok közül elsősorban bárányt, kecskét, sertést és baromfit tartottak, amelyeket csak különleges alkalmakkor fogyasztottak el. Kutyát vadászati célokra tenyésztettek. Foglalkozásukat tekintve kovácsok, fazekasok, famegmunkálók, szobrászok, gyékényszövők, kosár- és hálókészítők kerültek ki közülük. Emellett a sókitermelés is komoly megélhetési forrást jelentett.

A nemek közötti munkamegosztásra az volt a jellemző, hogy a férfiak foglalkoztak a halászattal, vadászattal, bozótirtással, állatneveléssel és a politikai ügyekkel; a nők pedig a fennmaradó mezőgazdasági munkákat, illetve a gyermeknevelést végezték, az otthon körüli teendők ellátása mellett. Egyedül a politikai és vallási vezetők, valamint a szakképzett munkások azok, akik nem követték a hagyományos életmód-modellt.

Istenhitükben központi alakok a mindenek felett álló Leza istenség; a vadbőségért felelős területi szellemek; illetve más természetfeletti szellemek, amelyek megszállhatják az embereket is. Az imák, illetve álomfejtés mellett a természetfelettivel való kommunikáció történhet még közvetítő jós-varázslókon keresztül is. Bár a katolikus, illetve protestáns keresztény hatás mindenhol érezhető a lubáknál, a tradicionális hiteknek nem vetettek véget, inkább a vallások egyfajta ötvözete figyelhető meg.


Forrás:
http://kwekudee-tripdownmemorylane.blogspot.hu/2014/08/luba-baluba-people-highly-spiritual.html


írta: Marosy Júlia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése