Kongó többé nem egy üres szó
Betekintés a 2019-es kongói misszióba Önkéntesünk élménybeszámolóján keresztül
A jó szándék számos körülményt megváltoztat. Egy szívből
jövő gondolat vagy jótett csökkenteni képes mások fájdalmát és ezáltal örömöt
is tud vinni az életükbe. Akár egy óriási változást, ami segít kitörni a
kilátástalanság útvesztőjéből és felemelkedni újra az emberi méltóság
állapotába, ahonnan újrakezdhető az élet és megújul a remény. Mindenkinek
szüksége van egy biztos pontra, ahonnan elindul, ahova hazatér, egy helyre,
ahol otthon érzi magát és a lelke megnyugszik. Ahol biztonságban érzi magát és
védelemben.
A naplemente bíbor fényekkel festette meg a Kongó folyó
vízét. Mama Alphonsine gyerekei a parton játszottak, ahol talán életük első
nagy közös élményét élték át, túl a szegény negyed láthatatlan falain, fehérek
között, akik értük jöttek el Kongóba. Túl az első megható találkozáson, amikor
meglátogattuk őket szerény kis bérelt szobájukban, elvittük magunkkal
kirándulni, hogy jobban megismerjük egymást és feloldódjanak a kezdeti
zárkózottságból.
"Számomra egyszerre hihetetlen és egyedülálló csoda,
hogy ebben a lelassított pillanatban láthattam az arcokat, akiket pár napja
csak fotóról ismertem és tagja lehettem egy szuper csapatnak, akikkel építeni,
segíteni, tapasztalni érkeztünk."
Afrika engem is rég hívott, bár nem adta könnyen magát.
Nemcsak az utazási céljaim között szerepelt, inkább egy olyan helyként
gondoltam rá, ahová vihetem és adhatom a legjobbat, mégis sokkal de sokkal
többet fogok én kapni tőle. Missziónk során nemcsak Kongót, hanem magamat is
mélyebben megértettem és egy egyedülálló, átalakító időutazásban volt részem.
Minden napra akadt több érdekes, megdöbbentő történet, mely
megérintett és ezek a gondolatébresztő élmények, találkozások azóta is
formálják világképemet. Kongóban lenni, utazni, missziót teljesíteni egy nagyon
intenzív élmény volt. Bár egy teljesen más kultúrába és társadalmi szokás
rendszerbe érkeztem, mégis az első pillanattól otthon éreztem magam. Elmúlt
minden félelmem és gondolatom, amit még itthon éreztem indulás előtt és nagyon
gyorsan hozzászoktam azokhoz a változásokhoz, amelyekkel találkozni kellett.
Köszönhetően a remek szervezésnek abszolút biztonságban
éreztem magam, csupán a nyitottságra és rugalmasságra volt szükség, hogy a
meglepetésekkel és kihívásokkal teli kongói napok felejthetetlen emlékként
íródjanak be a lelkembe és befogadhassak minél többet, melyek elfogadóbbá
tesznek.
"Rám legnagyobb hatással az emberek voltak, sokat lehet
tanulni tőlük az összetartás, szeretet, család erejéről, ami számukra nagyon
fontos. A szegénység, munkanélküliség, betegségek tömeges mérete miatt az
emberek hite és vallásossága is erős, a boltok reklámja mellett is szinte
mindig megjelenik egy vallási jellegű felirat. "
Látván a kongóiak küzdelmeit, mindennapi harcaikat az
életért megerősítette bennem, hogy jó helyen segítünk és vetjük el a magokat,
ott, ahol valóban életeket ment meg egy kedves szó, támogatás vagy a
szakértelem. Mama Alphonsinék példáján keresztül közvetlenül megtapasztaltuk
mit jelent, ha a nők nem tudják érvényesíteni jogaikat és az utcára kerülnek a
gyerekeikkel. Óriási öröm és hála van bennem, hogy a Teremtsünk Biztos
Lakhatást kampány keretében a magyar adományozóknak köszönhetően biztos fedél
került a fejük fölé. Nagy kaland és eredményes munka volt részt venni a ház
építésében és a szomorúságot kiváltani örömmel. Ugyancsak fontos, hogy a ruha
adományok értékesítése által a családnak biztos bevételi forrása lett, így
nincsenek másra utalva és sikerül talpra állniuk.
Csodás élmény volt hallani az alapítványi iskola diákjainak
és árváinak magyar köszöntését és éneklését, látni a helyi emberek érdeklődő
tekintetét az utcákon, a barátságos, vendégszerető fogadtatást a szállásunkon
és a gyülekezetben.
"Kongóban igazi végletekkel találkoztam, a lüktető
valósággal, ami azt adta, amije van, a nyomornegyed embertelen
életkörülményeit, a gyönyörű természeti tájak békéjét, a porban játszó
életvidám gyermekek mosolyát, akik mindenhol megszólítottak, megérintettek, és
a hála érzetet, azért, hogy megbecsüljük és örüljünk, annak amink van és ne
felejtsünk el határok nélkül adni, megosztani ott, ahol szükség van rá. Mert
segíteni és önzetlenül adni valóban kiváltság, ezzel azonosultunk."
A cikkben Vass Kinga fotói szerepelnek, aki 2019 áprilisában
az alapítvány által szervezett misszió keretében látogatott el Kongóba.
Írta: Vass Kinga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése