Hailé Szelasszié élete
1892. június 23-án Tafári Makonnen néven látta meg a
napvilágot az etiópiai Harar tartományban. Édesapja annak a II. Menelik
négusnak volt a főtanácsadója, aki korábban Aduánál legyőzte az olasz
gyarmatosító sereget, és ezzel elérte, hogy országát a kontinensen egyedüliként
ne gyarmatosítsák. Rokoni szálak is fűzték a négushoz, ezért gyerekkorától
kezdve biztosítva volt számára az elérhető legmagasabb szintű oktatás, amely
során kiválóan elsajátította a francia nyelvet. Apja 1911-ben bekövetkezett
halála után az uralkodó Rasz, azaz hercegi előnevet adományozott neki ( Rasz
Tafári, innen kapta a rasztafári vallás a nevét). A négus 1913-ban
bekövetkezett halála után annak unokája vette át a hatalmat, akit 1916-ban
Tafári közreműködésével eltávolítottak. Ezután a bukott uralkodó lánytestvére
került a trónra, I. Zauditu néven, aki Tafárit nevezte meg utódjául.
Radikálisan más politikai nézeteket vallott, mint az
uralkodó. Zauditu konzervatív, míg Tafári reformista volt, ez pedig komoly
összetűzésekhez vezetett. Már ekkor volt beleszólása a kormányzásba, 1923-ban
elérte, hogy Etiópiát felvegyék a Népszövetségbe. Európai körútjai során már
ekkor mindenhol Etiópia uralkodójaként mutatták be. 1928-ra annyira megnőtt a
hatalma, hogy a császárnő kénytelen volt négusi címet adományozni neki. A
viszály végül Zauditu halálával fejeződött be, melyhez egyes források szerint
Tafárinak is köze volt. 1930-ban végül feleségével, Menennel együtt császárrá
koronázták, és ekkor vette fel a Hailé Szelasszié nevet, ami annyit tesz:
"a Szentháromság hatalma"
Ekkor Libéria mellett a kontinens egyetlen független állama
volt, megérezte a gyarmatosítás veszélyét, ezért komoly modernizációba kezdett.
1931-ben elfogadta az ország első alkotmányát, kétkamarás parlamentet
létesített, iskolákat, korházakat építtetett, felszámolta a feudális adókat és
ezzel párhuzamosan megszüntette a tartományurak hatalmát, 1935-re pedig a
rabszolgaságot is eltörölte. Külpolitikájában megpróbált független maradni és a
Népszövetség oltalmát keresni. A Népszövetség azonban elfordította a fejét,
amikor 1935 októberében Benito Mussolini expedíciós serege metámadta az
országot, hiába kérte a Nyugat segítségét. Az olasz haderő nyomasztó
létszámbéli és haditechnikai fölényét mérges gázok használatával is
súlyosbította. A császár személyesen állt seregei élére, de fél év után
elfoglalták országát és emigrációba kényszerült. 1941-ig sikerült elérnie, hogy
az olasz haderőt agresszornak minősítsék, és a britek csapatokatl küldjenek
Szudánba a császár megsegítésére. Ennek a seregnek az élére állva kiűzte a
megszálló olasz csapatokat és visszafoglalta országát.
Ekkor Libéria mellett a kontinens egyetlen független állama volt, megérezte a gyarmatosítás veszélyét, ezért komoly modernizációba kezdett. 1931-ben elfogadta az ország első alkotmányát, kétkamarás parlamentet létesített, iskolákat, korházakat építtetett, felszámolta a feudális adókat és ezzel párhuzamosan megszüntette a tartományurak hatalmát, 1935-re pedig a rabszolgaságot is eltörölte. Külpolitikájában megpróbált független maradni és a Népszövetség oltalmát keresni. A Népszövetség azonban elfordította a fejét, amikor 1935 októberében Benito Mussolini expedíciós serege metámadta az országot, hiába kérte a Nyugat segítségét. Az olasz haderő nyomasztó létszámbéli és haditechnikai fölényét mérges gázok használatával is súlyosbította. A császár személyesen állt seregei élére, de fél év után elfoglalták országát és emigrációba kényszerült. 1941-ig sikerült elérnie, hogy az olasz haderőt agresszornak minősítsék, és a britek csapatokatl küldjenek Szudánba a császár megsegítésére. Ennek a seregnek az élére állva kiűzte a megszálló olasz csapatokat és visszafoglalta országát.
Az
ezt követő harminc évben Etiópia modernizálásra törekedett, megküzdött a helyi
tartomány és hadurak hatalmával. A harc komolyságát jól jellemzi, hogy összesen
15 puccsot kíséreltek meg ellene. Reformjai mellett udvarának rendkívüli
fényűzése tette ismertté. Magát Salamon és Sába leszármazottjának tartotta,
ezzel hatalmát teokratikus alapokra helyezte. Reformjai végül nem jártak
sikerrel. 1971-ra felfüggesztette a parlament működését, az ekkor pusztító
aszály pedig végleg elvette mozgásterét a belpolitikában. 1974-re apparátusával
együtt bíróság elé állították, és megfosztották trónjától.
Sikertelen
belpolitikájával ellentétben nemzetközileg rendkívül népszerű és elismert volt.
A világháború után elérte az ENSZ-ben az Afrikai Gazdasági Bizottság
létrehozását, és ő volt a megalapítója az Afrikai Egységszervezetnek, melynek
kétszer elnökévé is választották. A 30-as években a híres fekete nacionalista, Marcus
Garvey az általa létrehozott "Vissza Afrikába" mozgalom példaképének
választott, amelynek során rendkívül sok afroamerikait telepítettek le Addisz-Abeba
mellett, és létrejött a rasztafári mozgalom is.
A raszták jézus második inkarnációját, Isten küldöttét látták benne,
lényegében a reggae zene egyfajta tiszteletadás Hailé Szelasszié előtt. Bár sokan már életében szentként tisztelték,
ez sem menthette meg szomorú sorsától. Miután elmozdították a trónról, 1974-ben
házi őrizetbe vették, ahol 1975 szeptemberében, 81 évesen érte a halál. Emlékét
a rasztafári vallás és a reggae zene őrzi a mai napig.
Források:
http://www.afrikatanulmanyok.hu/htmls/haile_szelasszie.html
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1892_julius_23_haile_szelasszie_csaszar_szuletese/
http://mult-kor.hu/20070812_i_haile_szelasszie
Írta: Babinszki Péter
Az
ezt követő harminc évben Etiópia modernizálásra törekedett, megküzdött a helyi
tartomány és hadurak hatalmával. A harc komolyságát jól jellemzi, hogy összesen
15 puccsot kíséreltek meg ellene. Reformjai mellett udvarának rendkívüli
fényűzése tette ismertté. Magát Salamon és Sába leszármazottjának tartotta,
ezzel hatalmát teokratikus alapokra helyezte. Reformjai végül nem jártak
sikerrel. 1971-ra felfüggesztette a parlament működését, az ekkor pusztító
aszály pedig végleg elvette mozgásterét a belpolitikában. 1974-re apparátusával
együtt bíróság elé állították, és megfosztották trónjától.
Sikertelen
belpolitikájával ellentétben nemzetközileg rendkívül népszerű és elismert volt.
A világháború után elérte az ENSZ-ben az Afrikai Gazdasági Bizottság
létrehozását, és ő volt a megalapítója az Afrikai Egységszervezetnek, melynek
kétszer elnökévé is választották. A 30-as években a híres fekete nacionalista, Marcus
Garvey az általa létrehozott "Vissza Afrikába" mozgalom példaképének
választott, amelynek során rendkívül sok afroamerikait telepítettek le Addisz-Abeba
mellett, és létrejött a rasztafári mozgalom is.
A raszták jézus második inkarnációját, Isten küldöttét látták benne,
lényegében a reggae zene egyfajta tiszteletadás Hailé Szelasszié előtt. Bár sokan már életében szentként tisztelték,
ez sem menthette meg szomorú sorsától. Miután elmozdították a trónról, 1974-ben
házi őrizetbe vették, ahol 1975 szeptemberében, 81 évesen érte a halál. Emlékét
a rasztafári vallás és a reggae zene őrzi a mai napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése