Az álmodozó kisfiú, aki legeltetés közben azt mondogatta egy napon repülőre ül ő is …

-Tudomány/Technika- Az álmodozó kisfiú, aki legeltetés közben azt mondogatta egy napon repülőre ül ő is …

Tudomány és technika rovatunk keretein belül minden héten egy-egy ötletes technikai vagy technológiai megoldást, újítást, illetve kreatív és tettre kész embereket mutatunk be Afrikából. Felhívjuk az érdeklődő olvasók figyelmét, hogy nyitottak vagyunk minden témajavaslatra, küldhetik hozzánk kommentként vagy akár emailben is.

Ki is lehetne más ez a kisfiú, mint a 13 éves, maszáj Richard Turere, bizonyára már hallottatok róla és az ő “oroszlán lámpásáról”. Nem akart mást, csak békét a törzse és a területükön osztozkodó oroszlánok között.

Történetünkben Kenyában járunk a Nairobi Nemzeti Park déli részén. A nemzeti park mintegy közel 117 négyzetkilométerén a kezdetekben kikuyu és maszáj törzsek osztoztak a színes és változatos vadvilággal. A maszájok szarvasmarháikat legeltették együtt a vadon élő állatokkal, míg a főként gazdálkodásra berendezkedett kikuyuk pedig többször panaszkodtak a veteményeseiket meglátogató zebrák, vagy zsiráfok miatt.

Később a parkot északról keletről és nyugatról elektromos kerítéssel vették körbe, viszont délről a Mbagathi folyó határolja csak, így a déli oldalon a vadállatok szabadon kijárhatnak. A növényevők új területeket keresnek, a ragadozók pedig követik őket.
Viszont a maszájok abban hisznek, hogy ők, az állataik és a legelőik, mind együtt az égből jöttek és ezért meg kell becsülniük mindent amijük van. A maszáj harcosok, a moránok, így mindent megtesznek népük és állataik védelméért.

Most pedig térjünk vissza Richard Turerehez, aki apja szarvasmarháira vigyáz, miközben a közelben fekvő Nairobi reptereiről felszálló repülőgépeket követi a feje felett és magában arról álmodozik, hogy egy nap majd ő is repülni fog. A hozzá hasonló korú gyermekek többségének a feladata a marhák felvigyázása, mert sajnos a parkból kivándorló ragadozók, köztük főleg az oroszlánok, veszélyt jelentenek a háziállatokra is.
Richard nagyon sajnálta az elpusztult marháikat, amikor az oroszlánok jártak sikerrel, viszont a megölt oroszlánokat is, amikor a moránoknak sikerült elejteni egy-egy tilosban kószáló oroszlánt. Ezért megoldást akart találni, hogy mindenkét oldal jól járjon és az oroszlánokat távol lehessen tartani.

Első gondolata a tűz volt, bízva abban, hogy félni fognak a tűztől, de az oroszlánok hamar megszokták és a fény még segítséget is jelentett nekik abban, hogy merre vannak a marhaistállók. De nem adta fel, jöttek az újabb ötletek.

A második terv az volt, hogy el kell hitetni az oroszlánokkal, hogy valaki védi a marhákat. Ezért madárijesztőket szerelt fel, mintha ő állna az istállók mellett. Nagyon ígéretesnek tűnt az első pár napban, mert a közelgő oroszlánok rendre visszavonulót fújtak. De ez sajnos nem tartott sokáig, hamar rájöttek a turpisságra és mivel a madárijesztő nem mozgott, így nem jelentett veszélyforrást, nyugodtan közelebb merészkedtek és minden úgy ment, mint előtte.

Megfigyelte, hogy ha ő esténként egy fáklyával a kezében járkál, akkor nincsenek támadások, mert a mozgás miatt az oroszlánok nem merészkedtek a közelbe. Így el is értünk a harmadik ötlethez, mozgó fények kellenek, de hogyan is? Honnan szerezzünk motorokat, amik mozgatnak valamit, vagy hogy szerezzük be a szükséges energiát? Sok kérdés ami megválaszolásra szorult. De nem adta fel. Kihelyezett sok-sok led izzókat körbe a kerítéseken mindenhol, majd ezeket egy autó akkumulátorára kötötte, aminek pedig napelemmel biztosította a töltését. Így mivel nem voltak mozgó részek, kevesebb energiát fogyasztott.
Szóval már van energiánk, vannak fényeink, viszont még nincs mozgás, csak álló fényeink, amit már jól tudunk, hogy nem segítenek, mert a vadállatok megszokják őket. És hát mire is lehetne még felhasználni egy autó irány- és elakadásjelzőiben lévő reléket, ha nem arra, hogy a fények különböző helyeken is időben villanjanak fel, majd aludjanak ki, ezzel imitálva, mintha a fény mozogna. Remek kis találmány, ami csupán a már kéznél lévő eszközökből alkot egy újat.

Az első ilyen eszközrendszert két éve szerelte fel otthon és azóta egyetlen támadás sem érte őket. Majd a szomszédok növekvő érdeklődésének eleget téve egyre több helyen építette ki az “oroszlánvédőt”, ma pedig már Kenya-szerte használják megoldását nemcsak oroszlánok, hanem egyéb vadak távol tartására is.

Találmánya révén ösztöndíjat nyert a Brookhouse International School-ba, ahol tovább tökéletesíti ötletét és tudását is. A Brookhouse egy nagszerű lehetőség a fejlődésre, egy brit tanterv szerint oktató iskola Langatában, Nairobi külvárosában. A G20-ak iskoláinak listáján előkelő helyen szerepel és a tanulók többsége később Anglia egyetemein tanul tovább.

Nagyszerű ötlete, képességei, az állatok iránti szeretete, tenni akarása, kitartása végül lehetővé tették, hogy valóra váljon egy álom és repülőre ülhessen, ugyanis meghívást kapott, hogy meséljen életéről az egyik TED konferencián, ezt a videót lentebb a források között meg is lehet nézni.

Remélem még sok kis felfedező fogja szebbé tenni világunkat! Addig is tartson velünk a következőkben is, amikor a microgrid energiarendszerekről lesz szó.

 

források:

·         http://lionguardians.org/

·         http://en.wikipedia.org/wiki/Nairobi_National_Park

·         http://en.wikipedia.org/wiki/Brookhouse_School

·         https://www.ted.com/talks/richard_turere_a_peace_treaty_with_the_lions/transcript?language=hu

 

írta: Harsányi Gábor