2015. március 31., kedd

Filmajánló: A háború sámánja



A háború sámánja (2012)


Egy filmet szeretnék ajánlani nektek, ami szó szerint, nem hagyott felpattanni az ülésről, kvázi odaszögelt :)




A filmet 2013-ban mutatták be. Rendezője (Kim Nguyen) közel egy évtizedet  töltött Afrikában, hogy megtapasztalhassa a gyerekhadsereg működését, akiknek a tagjai 12-15 évesek. Testi és lelki fájdalmukat szerette volna bemutatni, hogy minél pontosabban visszaadhassa, és én hálás vagyok neki, hogy megismertetett egy olyan problémával, ami a mai napig aktuális.
A főszerepet Rachel Mwanza játssza, aki a szerepért 2012-ben elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakításáért járó Arany medve díjat.


Az alkotást másodmagammal sikerült megnéznem, ami jelzi, hogy egy ilyen típusú  és hangulatú filmre bizony nem könnyű beülni. Engem viszont mint témája, mint hangulata teljesen magával ragadott. Az alapítvány jóvoltából korábban egy kislányt támogattam, aki aztán kikerült az iskolából és eltűnt az alapítvány védő gondoskodása elöl. Sokat gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett vele, hogyan alakul az élete. Habár most egy kisfiú támogató szülője vagyok, mindig szeretettel gondolok rá, akit mi a családba egymás között Mutinak hívtunk :)

A  film  története  Afrikában játszódik egy olyan részen ahol folyamatosan háborúznak, és nevelnek gyermekekből kegyetlen katonákat. Az ő életüket mutatják be, mégis egy kislány szemszögén keresztül.
Vajon miért nem felnőttek vívják meg a maguk háborúját? Miért használnak inkább gyerekeket? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem is.

Egy kiskorú általában kevesebb élettapasztalattal rendelkezik,könnyebb befolyásolni őket, mindig kell valaki akire fel tudnak nézni. Ezért valószínűleg könnyebben alkalmazhatók ilyen feladatokra. Gyakran a hiszékenységükre alapozva kábítószerrel befolyásolják őket, amiktől agresszívabbak leszek, könnyebben megcsinálják azokat a feladatokat amiket rájuk bíznak. De amint elmúlik a drog hatása szörnyű rémálmok gyötrik őket.

Milyen módon kerülnek a milíciákhoz?
A leggyakrabban a felkelők által megtámadott és elpusztított falvakból, illetve előfordul amikor valamilyen lelki trauma éri őket, és maguktól csatlakoznak a felkelőkhöz. Ezt a haragot, és elkeseredést, könnyedén fordíthatják a katonák saját hasznukra. A gyermekkatonák kiképzésének az első lépése, hogy nyilvánosan ki kell végezniük a szüleiket. Ez a lépés adja meg aztán azt a lelki állapotot, amivel később könnyedén tudnak úgymond gyilkológépekké válni. Ilyen katonák a világ minden régiójában léteznek. Fekete-Afrika az a térség ami legjobban érintett a problémában.


Címszereplője egy 12 éves kislány, Konoma akinek  megtámadják a faluját,majd őt magát  arra kényszerítik, hogy szörnyű kegyetlenségeket kövessen el, saját családjával szemben, majd katonának képezik ki. A háborúban megtapasztalt szörnyűségeket, folyamatos látomások kísérik, ezt látva a felkelők vezetője, sámánnak tartja, ami talán megmentheti az életét. Egy ilyen kegyet viszont nem könnyű megtartani.A seregben összebarátkozik egy fiúval,aki meggyőzi arról, hogy dezertáljanak. Egymásba szeretnek, és immár az ő sorsuk egy időre közös lesz. De ez a szabadság bizony rövid életű lesz, és útjaik külön válnak. Konoma tovább folytatja az útját, immáron születendő gyermekével, és neki meséli el a történetet egy szekéren utazva, talán egy jobb jövő felé.

A film moziba kerülésével egy időben, egy kísérő kiállítás is volt a Művész moziban, ahol gyerekkatonák rajzaiból láttattunk néhány alkotást, és a rajzokon keresztül még inkább betekintést kaphattunk, ezeknek a gyerekeknek az érzelmi életéről,hogyan is élik meg ők mindazt amit rájuk kényszerít a háború.A világ 17 országában közel 300.000 gyermekkatona áll fegyverben. Harcra és gyilkolásra képezik ki őket. A lányokat a kiképzés során szexuálisan is kihasználják. Az Amnesty International jelentést adott ki, amiben gyerekek vallanak az átélt borzalmakról,gyakran a kényszerített kannibalizmusról. A Kiállításon megtekinthető alkotásokat Szilasi Ildikó Hermina kulturális antropológus, Afrika-szakértő, közgazdász, A háború gyermekei című könyv szerzője gyűjtötte Afrikában 2004-2007 között a Save the Children és a Belga Vöröskereszt gyerekkatona reintegrációs központjaiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kinshasában és Észak- Kivu tartományban. A rajzokon főleg a sereg tagjai láthatók, illetve kegyetlenkedések, megerőszakolások, kivégzések. Látszik, hogy a tettek súlya nem igazán érintette meg őket. Valóban megrendítő volt!



írta: Pinkóczi Barka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése