A háború sámánja (2012)
Egy filmet szeretnék ajánlani nektek, ami szó szerint, nem hagyott felpattanni az ülésről, kvázi odaszögelt :)
A filmet 2013-ban mutatták be. Rendezője (Kim
Nguyen) közel egy évtizedet töltött Afrikában, hogy megtapasztalhassa a gyerekhadsereg működését, akiknek a tagjai 12-15 évesek. Testi és lelki
fájdalmukat szerette volna bemutatni, hogy minél pontosabban visszaadhassa, és én hálás vagyok neki, hogy megismertetett egy olyan problémával, ami
a mai napig aktuális.
A
főszerepet Rachel Mwanza játssza, aki a szerepért 2012-ben elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakításáért járó Arany medve díjat.
Az
alkotást másodmagammal sikerült megnéznem, ami jelzi, hogy egy ilyen
típusú és hangulatú filmre bizony nem könnyű beülni. Engem viszont mint
témája, mint hangulata teljesen magával ragadott. Az alapítvány jóvoltából
korábban egy kislányt támogattam, aki aztán kikerült az iskolából és eltűnt az
alapítvány védő gondoskodása elöl. Sokat gondolkoztam, hogy vajon mi történhetett
vele, hogyan alakul az élete. Habár most egy kisfiú támogató szülője
vagyok, mindig szeretettel gondolok rá, akit mi a családba egymás között Mutinak
hívtunk :)
A
film története Afrikában játszódik egy olyan részen ahol
folyamatosan háborúznak, és nevelnek gyermekekből kegyetlen katonákat. Az ő
életüket mutatják be, mégis egy kislány szemszögén keresztül.
Vajon
miért nem felnőttek vívják meg a maguk háborúját? Miért használnak inkább
gyerekeket? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem is.
Egy
kiskorú általában kevesebb élettapasztalattal rendelkezik,könnyebb befolyásolni
őket, mindig kell valaki akire fel tudnak nézni. Ezért valószínűleg könnyebben
alkalmazhatók ilyen feladatokra. Gyakran a hiszékenységükre alapozva
kábítószerrel befolyásolják őket, amiktől agresszívabbak leszek, könnyebben
megcsinálják azokat a feladatokat amiket rájuk bíznak. De
amint elmúlik a drog hatása szörnyű rémálmok gyötrik őket.
Milyen
módon kerülnek a milíciákhoz?
A
leggyakrabban a felkelők által megtámadott és elpusztított falvakból, illetve
előfordul amikor valamilyen lelki trauma éri őket, és maguktól csatlakoznak a
felkelőkhöz. Ezt a haragot, és elkeseredést, könnyedén fordíthatják a katonák
saját hasznukra. A
gyermekkatonák kiképzésének az első lépése, hogy nyilvánosan ki kell végezniük
a szüleiket. Ez a lépés adja meg aztán azt a lelki állapotot, amivel később
könnyedén tudnak úgymond gyilkológépekké válni. Ilyen katonák a világ minden
régiójában léteznek. Fekete-Afrika az a térség ami legjobban érintett a problémában.
Címszereplője
egy 12 éves kislány, Konoma akinek megtámadják a faluját,majd őt
magát arra kényszerítik, hogy szörnyű kegyetlenségeket kövessen el, saját
családjával szemben, majd katonának képezik ki. A háborúban megtapasztalt
szörnyűségeket, folyamatos látomások kísérik, ezt látva a felkelők vezetője,
sámánnak tartja, ami talán megmentheti az életét. Egy ilyen kegyet viszont nem
könnyű megtartani.A seregben összebarátkozik egy fiúval,aki meggyőzi arról, hogy
dezertáljanak. Egymásba szeretnek, és immár az ő sorsuk egy időre közös lesz. De
ez a szabadság bizony rövid életű lesz, és útjaik külön válnak. Konoma
tovább folytatja az útját, immáron születendő gyermekével, és neki meséli el a
történetet egy szekéren utazva, talán egy jobb jövő felé.
A
film moziba kerülésével egy időben, egy kísérő kiállítás is volt a Művész
moziban, ahol gyerekkatonák rajzaiból láttattunk néhány alkotást, és a rajzokon
keresztül még inkább betekintést kaphattunk, ezeknek a gyerekeknek az érzelmi
életéről,hogyan is élik meg ők mindazt amit rájuk kényszerít a háború.A világ
17 országában közel 300.000 gyermekkatona áll fegyverben. Harcra és gyilkolásra
képezik ki őket. A lányokat a kiképzés során szexuálisan is kihasználják. Az
Amnesty International jelentést adott ki, amiben gyerekek vallanak az átélt
borzalmakról,gyakran a kényszerített kannibalizmusról. A Kiállításon
megtekinthető alkotásokat Szilasi Ildikó Hermina kulturális antropológus,
Afrika-szakértő, közgazdász, A háború gyermekei című könyv szerzője gyűjtötte Afrikában 2004-2007
között a Save the Children és a Belga Vöröskereszt gyerekkatona reintegrációs
központjaiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kinshasában és Észak- Kivu
tartományban. A rajzokon főleg a sereg tagjai láthatók, illetve
kegyetlenkedések, megerőszakolások, kivégzések. Látszik, hogy a tettek súlya nem
igazán érintette meg őket. Valóban
megrendítő volt!
írta: Pinkóczi
Barka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése